Gyökerek és sebek közt

Ez most nem a szokásos asztrológiai bejegyzés lesz. Fontosabbnak érzem, hogy megosszam veletek, hogy vagyok most itthon, a karanténban. Mi egy kicsit korábban kezdtük. A kisebbik lányom nem bírta a nyomást, a félelemkeltés, ahogy megjelent hazánkban a vírus, beteget jelentett. 32 napja itthon. Ránk omlott valami ismeretlen. Felszabadító pihenéssel kezdtük. 4 nap itthon, aztán megyünk suliba, dolgozni. De jött a rendelet. #maradjotthon. Megoldjuk valahogy. Laptopok, telefonok elő, Kréta, Redmenta, google szoba, skype, messenger, hang out’s letölt, betölt, regisztrál. Lehetne kérdezni, hogy ez mind? Igen. Mindenki, tanár, diák, oktató, főnök a számára legegyszerűbbnek tűnő megoldáshoz nyúlt. Azonnal átestünk a virtuális világba. Bevallom, szétcsúsztam. Nagyon nagy lett a zaj.Küzdöttem a gyerekeim etetésével, ami kamaszok révén óriási kihívás. Elbuktam. Nem tudtam annyit előállítani, hogy másnapra maradjon belőle legalább a dolgozó férjnek 1 adag. Kellett a segítség, házhoz szállítás. Engem elnyelt a munkám. Reggel héttől este hétig a gép előtt. Épp átstrukturálásban van a cégünk, új ember, új munkakör. A lehető legrosszabbkor jött a karantén. Még nem tudtam átadni a régi munkakörömet és nem tudtuk kiépíteni az újat. Minden fronton minden rám szakadt. „Alakíts ki napirendet, meditálj, fordulj befelé, örülj, hogy együtt vagy a családdal. Lehet társasozni, rég elfelejtett játékokat előszedni, szokásokat feleleveníteni, kenyeret sütni”. Egyszerűen NEM ment. Bekapcsolt valamiféle teljesítménykényszer. A végére akartam érmi a sok tennivalónak. De mennél jobban igyekeztem annál több lett. Az agyam leállíthatatlanul zakatolt. Szombatig. Az megelőző 3 hét ülőmunkájának meg lett az eredménye. Megrántottam a derekam. Nem adom magam könnyen az univerzum akaratának, hát korlátozott önmagamban. Fekve vagy négykézláb létezem. Most.

Igen, minden nap eszembe jutott a #hennastrology. Írni kellene egy bejegyzést. Azért hoztam létre az oldalamat, mert szeretem ezt a tudományt, és ezt a szeretet akartam megosztani veletek. Nem a népszerűség, a like vadászat, a saját egóm növelése a célja.  Nem vagyok megmondó ember, nem vagyok jós. Már mindenki tudja, hogy a Szaturnusz, meg a Plútó… Most meg már a Jupiter is… A kapuk nyílnak, bezáródnak. Pro és kontra. Csak nézem, kapkodom a fejem, hogy honnan ez a sok meditáló és ellenmeditáló ember. Úgy érzem, hogy mindenki jobban ért hozzá, mint én. Elég csak beírni, hogy Plútó és a google megmondja. Akkor én minek írjak még egy posztot? Hogy más szemszög? Nincs más. Ez VAN. Szülünk. Vajúdunk. Képes lesz az emberiség újjászületni? Megint nem tudom a választ. Jönnek a kérdések, hogy akkor most május vagy június? Nem tudom. Mert ez egyszerűen nem így működik. A planéták nem okoznak semmit. Mutatnak. Mint a hőmérő. Mutatja, hogy kinn 16 fok van. Nekünk kell eldönteni, hogy rövid ujjú pólóban lépek ki a házból vagy farmerkabátban. A hozzáértő asztrológusok tudták, hogy megaszar állások lesznek most tavasszal. Még a pénzügyi válságot is lehetett sejteni, de mást nem. Amikor ülünk a jó melegben nehéz elhinni, hogy mindez véget érhet.  Hogy mikor lesz vége? Talán jövő tavasszal. Amit megint várunk, az a decemberi páros átlépés a Vízöntőbe. Már előre nevetek a sok megjelenő cikken ezzel kapcsolatban. Egy pici sejtésem, ami el is illanhat, az a demokrácia válsága. Szerintem haldoklik. A Római Birodalomról sem hitte volna el senki, hogy megbukhat, de mégis vége lett. Nagyon hasonló életvitelt folytattunk, mint Caligula…

Elvesztettem én is a megszokott életemet. Tagadásba menekültem, ami nekem a munka volt. És hol tartok most? Szembesített ezzel az egésszel a „bénultságom”. Még csak az alkudozás fázisa van bennem. „Bárcsak lenne még esély arra, hogy…” És mielőtt megköveznének a hurráoptimista nyúedzs-es spirituálisok, szólok, hogy a depresszió szakasza is teljesen normális, a folyamat kihagyhatatlan része. Csak utána jöhet az elfogadás. Ha ez végigmegy bennem, már új emberként folytathatom. Ígérem, igyekszem majd pici kapaszkodókat adni az elkövetkező időben. Hagyjátok, ami jön belőletek, mert az úgy van rendjén.