A művészeti projekt

„Magunkra vesszük” művészeti projektünkkel egyedülálló módon próbáljuk érzékenyíteni a társadalom erre fogékony tagjait. L. Ritók Nóra művész,  pedagógus igen kifejező, romos házakat, ki-bedőlt kerítéseket ábrázoló grafikái jelennek meg 15 nő testén, akik vállalták, hogy amíg az ideiglenes festékkel festett rendhagyó képek le ne kopnak, addig viselik, – magukra veszik Magyarország leszakadó térségében élők problémáit és beszélnek az esélyegyenlőtlenségről, az ország megosztottságáról.

A művészek összekapcsolója, a projekt megálmodója és megvalósítója Hegedűs Gyöngyvér. 

Az eredeti grafikák nagy része L. Ritók Nóra „Kettészakadt világ” című könyvéhez készült, így a képek mögöttes tartalma erősíti a projekt célját.
Performanszunk kimerevítése ez a kiállításra készült fotóanyag, amit Pilcz Edina fotográfus készített.

A HVG-nek adott interjúban a válaszaim:

?Hallottál korábban az Igazgyöngy Alapítvány munkájáról, és L. Ritók Nóráról?
Amikor a lányaim kicsik voltak, imádtak rajzolni. Szerettem volna, ha minél több művészi technikát, eszközt megismernének, hogy jobban ki tudják fejezni azt, amit ábrázolni akarnak. Elkezdtem nézelődni a neten olyan módszer után, ami csak a keretet adja meg a gyereknek, de a kezét és a gondolatait nem korlátozza be. Így bukkantam Nórira, ő pedig nem csak a művészetoktatásról írt, hanem minden másról is. Olvastam az Igazgyöngy Alapítvány munkájáról, az oktatásról, a sikerről és a bukásról, Toldról, a nyomor széléről. Láttam a festményeiből, grafikáiból készült kiállítását Debrecen. Berettyóújfalu gyakorlatilag a szomszéd város. A covid előtt valamikor, amikor összeszedtem a bátorságom, elmentünk karácsonyi adományokat csomagolni a rászorulóknak. Fontosnak tartottam, hogy a gyerekeim is megtapasztalják, hogy mások igen másképp élnek, mint mi. Kevésnek, majdnem álszent dolognak tartottam, hogy az ünnepek előtt beküldünk 2 kg rizst segítségként az iskolába, majd egy évig jótét léleknek érezzük magunkat.

?Hol hallottál erről a projektről, miért gondoltad, hogy te is bekapcsolódsz és magadra festetsz egy képet?

Gyöngyvért a mesteremnek tekintem, tőle tanultam hennázni sok évvel ezelőtt egy őszi hétvégén. Amikor megláttam rajta az első L.Ritók grafikát jaguával, bevallom, irigykedtem. Irigy voltam arra a szellemi összekapcsolódásra, ami ott megjelent a fotón.
Ahogy meghirdette a modell kerestetik akciót, azonnal jelentkeztem. Azt, hogy miért, egy kicsit messzebbről kezdem.
Egy nagyon pici faluban,” Mátra alján, falu szélén…” Parádóhután nőttem fel, ahol akkor még nem volt aszfaltos út, kútból húztuk fel a vizet, kályhával fűtöttünk, aminek a tetején mindig volt egy fazék víz, esténként lavórban mosakodtunk és dunyha alatt aludtunk. Nagyon szerettem. Aztán 30 évvel később -munkából kifolyólag- 3 évig jártam Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéket. Dübörgött az építőipar, épültek az állami kiemelt beruházások, csillogó paloták, fényes irodaházak. A csirkegyárak, sertéstelepek, amire az Európai Unió adott pénzt, viszont ott épülnek, ahová nem ér el a ragyogás. Szürreális érzés, amikor egy szatmári kistelepülésre megérkezel és egy kaszinó fogad a községhatáron. De a Dankó Pista utcába még a google autó sem fordul be…
Elkezdődött az időutazás, újra láttam a nyolcvanas éveket, de ez most sokkal koszosabb és szegényebb. Tudathasadás állapot. Próbáltam róla beszélni a munkatársaknak, főnökömnek, barátaimnak, rokonaimnak, változó fogadtatással. Lakhelyüknek, életszínvonaluknak megfelelően volt, aki hümmögött, valaki a fejét csóválta, de a legdurvább az volt, amikor tagadásba mentek át. Egyenesen azt mondták, hogy én vagyok sötét, depressziós, negatív. Egy idő után leszoktam a beszédről.
A henna és a jagua, mint testen viselt művészet, mindig üzen valamit. Szimbólumokba, képekbe tömöríti a kimondhatatlant. Hivatásomnak élem meg a szakmámat és szenvedélyesen szeretem az öreg, romos házakat. A munkám, a hobbim, a lelkem rezdülései összecsengenek Gyöngyvér gondolataival. Legyen elég már a tagadásból, a csendből, a nyomor létezik, él és növekszik. Vegyük végre magunkra!

?Hol tudod, kinek tudod megmutatni a képet, mit tudsz nekik mondani róla?
Számítógépes munkánál a kézfejem a munkaeszközöm és mindig szem előtt van. Látják a munkahelyem, a bolti vásárlásnál, bármilyen ügyintézésnél. Az emberek azonnal nyúlnak a kezem után, kérdezik mi ez, mit ábrázol és miért? Létrejön a kapcsolódás.
Beszéltem a testfestésről, az öreg házakról, majd Nóri grafikáiban megjelenítő társadalmi leszakadásról, és persze a művészeti demonstrációnk céljáról. Nem pénzt gyűjtünk az Igazgyöngy Alapítványnak, hanem empátiát a szegénységben, mélyszegénységben élő embereknek. Hiszek a közösségek erejében. Ami egyedül nem megy, nem bírható, az együtt könnyebb, megváltoztatható. Mi nők most összekapcsolódtunk itt az őszben, hogy erőnkkel, hitünkkel felhívjuk a figyelmet Magyarország másik arcára.

?Volt valami jó, esetleg rossz élményed azóta, hogy „magadra vetted” a képet, és ezzel ennek a társadalmi üzenetét?
Nagyon pozitívan fogadta a környezetem, a gyerekeim és férjem büszkék rám, amiért bátran bevállaltam ezt a művészeti demonstrációt. Mókás volt, amikor egy ismerős azt gondolta, hogy annyira beleszerettem egy öreg házba, hogy magamra tetováltattam. Vagy, amikor a főnököm majdnem nekiállt golyóstollal megrenoválni az omladozó vakolatot.
A nehéz pillanatok azok voltak, amikor Nóri szavai, történetei köszöntek vissza emberek szájából.
Építőipar. Ami eddig szürke volt, az szeptembertől koromfeketére változott. Rendes adózó állampolgár vagy stabil megélhetés még egy ideig? Dönts!
Egyedülálló anya gyerekkel vidéken. Munka húsz kilométerre, bölcsődei hely csak várólistán létezik. Munka vagy gyerekkel éhenhalás havi huszonháromezerből? Dönts!
Takarítónő vagy tanár? Dönts!
Nyugdíjas házaspár egy debreceni, nagy belmagasságú cívis házban. Hogy fogják befűteni gázkonvektorokkal a télen? Kihülés vagy kilakoltatás? Dönts!
Azt hiszem, az elmúlt években hozzá voltam szokva a csendhez és a tagadáshoz. Reméltem, de nem voltam rá felkészülve, hogy egy testen viselt grafika hatására átszakad a gát az emberekben és megosztják velem a kiszolgáltatottságukat.

A Kiállítás

Az esemény időpontja:
2023. március 16. 17.00 órától
A kiállítást megnyitja:
Schram András fotográfus
A projektről 17.30-tól beszélgetünk
Vendégünk: L. Ritók Nóra
A beszélgetést vezeti: Bombera Krisztina

Kahwa Budapest, Belgrád rakpart 19.

PROSPEKTUS