A víz misztériuma

Első emlékképeim között szerepel a víz. A konyhában a hokedlire tett babakád, vagy a szüleim munkahelye által szervezett brigádkirándulások Zsűrifürdőbe, Bogácsra vagy Miskolctapolcára a barlangfürdőbe. A nyári szüneteket gyakorlatilag strandokon töltöttem a barátnőmmel és az anyukájával. Akkor még létezett a parádfürdői strand a 16-23°C fokos patakvizével feltöltve vagy a mátraderecskei sós, meleg vizes medencéjével, ahol lekopott a bőr a lábujjunkról.

Nem győzőm elégszer mondani, hogy csoda országban élünk. A magyar termálvízkincs egyedülálló a világon, mint mennyiségben, mint minőségben. A kedvező földtani körülmények, az elvékonyodott földkéreg, a vizet tároló és leadni képes kőzeteknek köszönhetjük a kimagasló mennyiségű hévizeket.

Létezik egy gondolat arról, hogy a víz évmilliók óta létezik, átutazta az Univerzumot mielőtt a Földre ért. Állandó körforgásban van a kőzetekben, a levegőben, a növényekben, bennünk. Gondoltatok már arra, hogy a testetekben jelenlevő víz talán egyszer egy dinoszaurusz testében volt vagy a sarki jégsapkákban befagyva? A vér 92, a csontok 22, az agy 75, az izmok 75 százaléka víz, az Életünk. A víz molekuláris szerkezete és az azt alakító hatások még mindig tartogatnak kérdéseket a kutatóknak, nem követi a kémia hagyományos szabályait (gáznak kellene lennie) és képesek a gravitáció ellenében felfelé úszni, mivel szeretnek egymáshoz tapadni. A 4 elem közül a víz a legérzékenyebb, talán reagálhat nem fizikai jellegű hatásokra is. Lehet mentálisan stimulálni? Zen buddhista szerzetes által megáldott víz, a szeretet chi-je és a köszönöm szóval megáldott víz mikroszkopikus képe egy-egy gyönyörű hókristály.

Olyan nekem, mint Isten üzenete, vagy ő Maga. A víz a Korán szerint is az élet forrás: „…Allah vizet bocsát le az égből, és újjáéleszti vele a földet, miután az már meghalt…” Az ókori Egyiptomban a víz kompenzálta a szabadságot, amelyet a lélek testi formájában elveszít.

A víz terápiás használata egyidős az emberiséggel. A magyar kultúrában tradicionálisan jelen van a fürdőzés, viszonylag hétköznapi és természetes dolognak számít a meleg vizű fürdőzés. Szerintem senkinek nem kell 20 kilométernél többet utaznia, hogy találjon egy medencét magának. A watsu („WATer shiatSU”) rendszer saját medencére lett kidolgozva, de Magyarországon ez nem gyakori, így maradnak a közfürdők. Itt próbál az ember láthatatlanná válni, de valljuk be, ha valaki ringat egy embert a vízben azt igenis megnézik. Ekkor kezdődik a csoda. Semmi kérdés, semmi beszólogatás, csak néma csend és figyelem. A tér kinyílik és belefér mindenki, aki ott ücsörög a vízben.

Mindennek a hajtóereje a szándék. Nem a terapeuta gyógyít, hanem a víz. Semmi más dolgom nincs, mint segíteni a másik embernek összehangolódni a vízzel. Nézzük, milyen pozitív tapasztalásaink lehetnek a vízzel/vízben:

  • Az első kilenc hónapban az anyaméhben vagyunk. A víz hőmérséklete közel azonos az anyaméhben tapasztaltakkal: kényelmes, biztonságos és jelen van a feltétel nélkül szeretett.
  • Könnyebb érzékelni a légzésünket.
  • „Átveszi” a súlyod.
  • Felismerheted, hogy a víz befogad, támogat és emel, valamint áramlik körülötted és benned.
  • Áramolsz, lebegsz te magad is, az áramlatok megfeszítenek, ellazítanak, masszíroz a víz, az ízületek, csigolyák, hasad ellazul, tested blokkjai kioldódnak.
  • Nincs szükséged kapaszkodókra.
  • Nem kell gondolkodni.
  • Biztonságosnak érezni mindent, még a fájdalmat is – és csak elengedni az egészet.
  • Engedékeny lehetsz mindazzal, ami körbevesz.
  • Az az érzés, hogy minden lényege a lét.
  • Meleg biztonságos karokban, fogva és szeretve, üresen és még mindig a vízben.

Minden arról szól, aki bemegy a vízbe. Figyelem, hallgatom, érzem a másikat. Fókuszáltan észre lehet venni a legkisebb izomrándulást is. Felfedezéseket hoz-

hat a ringatónak és a ringatottnak is. Lehet, hogy a teste egyik oldala sokkal merevebb, vagy ha az állához érek „kiúszik” az érintésből, vagy állandóan befelé fordul a vízbe, a víz alá vágyik. Ha valakit kezelek, kísérletezek a mozgatás minőségével, azonnal érkezik a válasz a testéből. Ha nagy mozdulatoknál bemerevedik a teste, akkor csak finom ringatásra vágyik. Itt nem lehet valakit „megerőszakolni”, nincs hová menekülni. Sosem érzem azt, hogy irányítanám a másikat, ráerőltetném a mozdulatban megnyilvánuló gondolatomat. Rá kell hangolódnom a másikra, meg kell keresnem azt a ringatást, amiben még lágyan lesz jelen. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ez egyszerűen csak annyi, hogy egy kicsit ringatom jobbra-balra, akkor téved. Maguk a képzések, amiken részt vettem, nagyon-nagyon erős belső utazások is egyben, egyfajta beavatások. Hiszen a képzéseken az van, hogy én is belefeküdtem a másik karjába. Extatikus érzés a szív ringatása. Energetikailag a terapeuta két keze közé helyezed a szíved, amely lágyan ringatja a vízben, a kicsi medencében, a fürdőben, a városban, majd az Univezumban… Mély lelki élmény, spirituális utazás. Ez volt a legnagyobb szabadság és öröm, amit valaha is éreztem a testemben!

A víz fantasztikus, mert mindenkit elfogad, mindenkit ugyanúgy, a jót és a rosszat, mindent. Megölel, befogad, tart, tisztít és nem válogat.