-
A matematika bosszúja
#szubjektív Napok óta beszédtéma a mesterséges intelligencia. Most épp Dragomán Györgynek írt egy érettségiző: butaságokat kamuzott az AI a tételhez. A megítélése egészen széles skálán mozog. Van, aki szerint az ördög műve, más meg jókat beszélget vele, vagy épp vicces képeket gyárt: ki ne próbálta volna már, milyen alpesi turistaként vagy Greta Garboként? Megint a régmúltból indulok. Nyitott, mindenre kíváncsi gyerek voltam, szerettem iskolába járni. Voltak logopédiai problémáim – akkoriban ezzel senki nem foglalkozott, inkább gúny tárgya lett. Nagyon korán megtanultam olvasni, de a magyar nyelvtan mégis nehezen ment. Épphogy elértem a közepes szintet. Aztán ötödik osztályban jött egy tanár, aki bemagoltatta velünk a nyelvtani szabályokat: szótő + toldalék +…
-
Hosszú csend
Hosszú ideje csendben voltam. Egyszerűen túl nagy volt a zaj. Minek írjam le újra és újra ugyanazokat az analógiákat, amiket bárhol el lehet olvasni? A kommunikáció túlságosan agresszívvá vált – nemcsak a neten, hanem sajnos a való életben is. Az oldalak működtetése is megváltozott: a tényleges párbeszéd megszűnt. Vagy elindul a veszekedés-cunami egy poszt alatt, vagy az oldal tulajdonosa válik kiskirállyá, és kitilt mindenkit, aki nem ért vele egyet vagy merészel kérdezni. Az algoritmusok programozása olyan mélységekbe süllyedt, hogy már nem volt (és most sincs) energiám a robotokkal küzdeni. Gyakorlatilag az én pici oldalam már a maradék kedves olvasóimhoz, barátaimhoz sem jut el. Aztán tegnap Németh Piros megosztotta a csoportjában…
